2015. október 2., péntek

Jászkun Munkás, 2015. augusztus

AZ AUTOKRÁCIÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL ŐSZINTÉN

Hatalommániában tetszelgő, kormányzást gyakorló és irányító legfőbb politikai korifeusunk olyan sajátos nyilatkozat megtételére ragadtatta magát a közelmúltban, miszerint az autokrácia különb államforma a demokráciánál.
Arról azonban mélyen hallgatott, hogy az efféle hatalmi berendezkedést mi végre tartja különbnek a demokratikus viszonyoknál? Igyekezett bizonyos mellébeszéléssel jelezni a különbséget, ám a lényeget szándékosan elhallgatta.
Vannak azonban, akik tudják, hogy milyen szándék húzódhat meg e különös kinyilatkoztatás mögött. A korlátlan hatalom gyakorlásának szándéka, mely számos területet érintően manapság is érvényesül. A korifeus nem szólt arról, hogy az autokrácia nem más, mint önkényuralom, zsarnoki egyeduralom. Olyan oligarchikus kormányzati rendszer, amelyben a korlátlan hatalom tőkések kis csoportjának kezében van. Ennélfogva az autokrata igazság szerint nem más, mint kényúr, zsarnok, illetve egyeduralkodó személyiség. Valószínűleg az efféle hatalmi konstrukció felelne meg leginkább a mostani kormányt irányító „atyaistenkedő” állami vezetőnek. De, hogy ezt nyíltan hangoztatja is, már felháborító. Szerinte a demokrácia azért nem megfelelő politikai rendszer, államforma, mert a tudatlan nép gyakorolja a hatalmat, mely olyan dolgokba is beavatkozhat, amihez egyáltalán nem ért, s ami kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik.
Autokráciának szinte ikertestvére a timokrácia, a vagyon uralma. Olyan állami rendszer, ahol az állampolgári jogokban a lakosok vagyonuk arányában részesülnek. Miként azt egy újdonsült politikai ajser a közelmúltban tudatta: „Aki szegény, annyit is ér. Akinek semmije nincs e világon, potyaleső ember, mert mindig csak kér”.
A most hatalmat gyakorlóknak az ilyen megoldás is szimpatikus. Jelzi ezt, hogy több millió hazánkfia nyomorban tengődését közömbösen, tétlenül szemlélik.
Mindent összevetve: A nép türelmével vannak leginkább gondok. Hiszen tűrése majdhogynem csodálatra méltó. Bármilyen nyomorgató, jogfosztó intézkedés történik a kormány részéről, tétlenül hajlandó elviselni. Holott a rendszerváltás óta eltelt negyed évszázadban a saját kárán megismerhette volna, hogy a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kizsákmányoló társadalmakban az állam mindig az uralkodó osztály uralmának, diktatúrájának az eszköze, különleges erő a kizsákmányolt tömegek elnyomására, bármilyen legyen is a kormányzati forma.
Dr. Südi Bertalan

ADY ENDRE ÉS AZ ASZTROLÓGIA

 „Érdekes” cikket olvastam hazánk ezidőtájt legnépszerűbb napilapjában: ,,Ady és az arcán ülő aszcendens" címen. (Népszabadság, 2013. február 9., Csider István Zoltán). Azokhoz szólnék, akik lemondtak „szabad” akaratukról és rejtelmes jeleket követve haladnak „végzetük” felé. Sajnálom, hogy a szerző, Végh Nóra csillagjósra hivatkozva csak a tudománytalan miszticizmus oldaláról közelít a nagy költőhöz, elhallgatva Ady legnagyobb érdemét, jelentőségének fő motívumát, miszerint irodalomtörténetünk egyik poétaóriása nemcsak a szerelmi, de a forradalmi lírának is géniusza volt. Ezt a nézőpontot nem tartom a véletlen művének, hiszen korunkban, amikor tudatosan glorifikálják az 1956-os „forradalmat”, csak évente egyszer (1848) illik más hősi időszakokat népszerűsíteni.
Végh Nóra olyan komolysággal foglalkozik a csillagjóslás médiumának tekintett költővel, mintha hinne a csillagok állásának, az emberi sorsokra gyakorolt meghatározó szerepében.
Apropó miszticizmus! Ma már egyre divatosabb tévhit az irrealitás, a természettudományokkal nem magyarázható jelenségek kultusza: a reinkarnáció, feltámadás, kártyavetés, a tenyérjóslás, a kávézaccból történő életút kiolvasása, a szentek megjelenése búzamezőkön, sziklákon, templomokban és egyéb jövendölési praktikák. A meghökkentő, hogy egyre többen hisznek e semmivel sem igazolható hókuszpókuszokban. Ebben bizonyára szerepet játszik a mai társadalmi helyzet, a létbizonytalanság, a jövő borúlátó megítélése, de a pedagógiai tevékenység tudományos alapjainak megingása is. Az emberi lét nincs meg kapaszkodók nélkül. Az is sajnálatos, hogy egyre több kókler használja ki az emberi hiszékenységet és él meg ebből - nem is rosszul. Nyilván az egyes vallási tanok már nem elégítik ki hívők egy részének reményeit, várakozásait.
Ady Endre nem a csillagok, hanem a kor terméke. A forradalom viharmadara. A biológiai tényezők mellett a tiszaistváni társadalmi feszültségből való kiútkeresés szülte a lázadás, felszabadulás váteszét. A mai ellenforradalmi elit kisajátította magának nemcsak Ady Endrét, a polgári radikalizmus „trubadúrját", de József Attilát, a kommunista poétát, a szocialista forradalom regősét is. Amikor e két költőt dicsőítik, előtérbe állítják szerelmi lírájukat, jóformán elhallgatva politikai radikalizmusukat.
Nem az egész Ady és József Attilát vallják magukénak, csak a megcsonkítottakat, hogy (mert megtagadni nem lehetett) szalonképessé tegyék az igazi baloldalisággal szemben finnyás jobboldaliak körében.
Adynak azonban nemcsak Léda-versei voltak csodálatosak, de a társadalmi visszásságokat művészi módon megjelenítő poémái és publicisztikája is. (Felszállott a páva, Magyar jakobinusok dala, A hadak útja, stb. stb.)
Hányan vannak, akik ugyanabban a pillanatban születtek, mint a két forradalmi költőnk, mégis merőben más sorsot éltek meg, mert nem követték a csillagok, a horoszkópok utasításait, hanem járták a maguk útját.
Ideje lenne kiszabadulni a fatalizmus szorításából, hogy az emberek a józanabb hangokra figyeljenek s tegyék azt, amit tenniük kell. Természetesen nem egyedül, hanem azokkal karöltve, akik nem egy csillagzat alatt születtek velük, de jelenükben és jövőjükben osztozni akarnak, követve Ady Endre szavait:
Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?
Hegedűs Sándor

Tisztelt emlékezők!

Horváth Jenő muzsikus mártírhalálára emlékezünk augusztus 1-én. Horváth Jenő köztiszteletben álló, mindenki által jól ismert zenész volt Tiszaburán. Egy volt a százezer vöröskatona közül, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság hívó szavára fegyvert fogott a haza területi integritásának védelmére.
Történelmi tény, hogy Ausztria-Magyarország vesztesként került ki az 1914-1918-ig tartó világháborúból. Hazánk feldarabolása elkezdődött. 1918. október 30-án Turócszentmártonban a szlovákok, 1918. november 19-én Zágrábban a horvátok, 1918. december 1-én Gyulafehérváron pedig a románok mondták ki függetlenségüket a Felvidék, a Vajdaság és Erdély elszakításával. Az 1919. március 21-én megalakult a magyar Tanácskormány Szovjet-Oroszország példáját követte. Elítélte a területrabló imperialista békefeltételeket és harcba szállt az ANTANT ellen. Pár hét alatt 100 ezer főre duzzadt a Vörös Hadsereg. Miskolcról kiverte a cseheket, visszafoglalta a Felvidéket. Eperjesen kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot (június 16.) elvágta a cseh és román csapatok egyesülését. A katonai sikerek láttán az ANTANT megtorpant.
Clemenceau francia miniszterelnök Kun Bélához intézett levelében (június 13.) csereajánlatot tett, mely így szólt: ha a Vörös Hadsereg kivonul a Felvidékről, akkor az ANTANT hátraparancsolja a románokat, a Tanácskormányt pedig meghívják a párizsi békekonferenciára. A Forradalmi Kormányzótanács ezt elfogadta és június 20-án kivonta csapatait a Felvidékről. Ezt az egyezményt azonban az ANTANT megszegte, mert a románokat nem parancsolta vissza a demarkációs vonal mögé, sőt biztatást adott nekik az előrenyomulásra. Ezt látva a Vörös Hadsereg július 20-án ismét harcba szállt, de most már a Szegeden gyülekező Horthy Miklós vezette ellenforradalmi csoportosulással is szembe találta magát. Ilyen körülmények között a Tanácskormány augusztus 1-én kénytelen volt lemondani. Ezzel elkezdődött a fehérterror, a vöröskatonák kíméletlen üldözése. Sok ezer embert gyilkoltak meg.
Hosszú listánk van az áldozatokról. Legtöbbjük sírja ismeretlen. Mai szóhasználattal élve „névsorolvasás” emlékeztet a hősökre. A Horváth Jenők a mi hőseink. Kegyelettel, főhajtással emlékezünk rájuk.

EGY VÖRÖSKATONA SÍRJÁNÁL

(Iszakovszkij verse)
Vándor, mindegy, hová sietsz!
Pár percig állj meg itt, hős nyugszik itt!
Hullajtsd reá a hála könnyeit!
Mindegy, ki vagy: bányász, halász, földműves, vagy művész.
Legjobb barátod nyugszik itt.
Így gondolj rá, míg élsz!
Teérted s értem adta ő életét.
Meghalt, hogy élhessen
Tovább a haza és a nép.
Sipos Sándor

PÁRTÉPÍTÉS

A párt 26. kongresszusa két fontos célt jelölt meg. Erős Munkáspártot, 106 egyéni jelöltet a következő országgyűlési képviselőválasztáson. Ez nehéz feladat. Szinte erőn felüli, de ha sikerül, akkor az a párt életében minőségi változást hoz.
A cél eléréséhez szerepe van a pártépítésnek is. Vannak személyek, akik a tagfelvétellel azonosítják. Ez téves felfogás. A pártépítés elméleti alapja a marxizmus-leninizmus. A pártépítés tudományos módon alapvetően két irányban vizsgálódik.
Egyrészt a párt fejlődésének törvényszerűségeit. szervezeti felépítését. belső életét meghatározó elveket, a pártélet normáit, szabályait. Foglalkozik a párton belüli viszonyokkal, elsősorban a demokratikus centralizmus, a pártegység kérdéseivel, a határozatok meghozatalával, a pártszervek egymáshoz való viszonyával. Vizsgálja a pártagoknak a párthoz való viszonyát, jogait, kötelezettségét, a párt összetételének alakulását, a párttagok kommunista nevelését. Másrészt vizsgálja a párt funkcióját, a társadalomban végzett tevékenységét. Tárgyalja a párt tömegek között végzett ideológiai, politikai szervező munkáját.
A párt a társadalom szerves része, ezért fejlődése és tevékenysége kapcsolatban van a társadalom általános fejlődésének törvényeivel. Az a véleményem, hogy a pártépítéssel kapcsolatos feladatokat a párt különböző szintjein kell elvégezni. A pártszervezetektől azt lehet elvárni, hogy a kommunista nevelés, a pártfegyelem, a tömegkapcsolat, a tagfelvétel a címjegyzék elkészítésével kapcsolatos feladatokat végezzék el. A siker azon múlik, hogy a választópolgárokat, hogy tudjuk a párt mellé állítani jó propagandával és személyes kapcsolatokkal.
Horváth Sándor

NYERS ERŐVEL A KAPITALIZMUS ELLEN

Azt hiszem, a cikk címe rámutat arra, amiről írni fogok. Mint kevesen tudják, azok a személyek akik a Jász-Nagykun-Szolnok megyei alapszervezetnek a tagjai, a párttársaim, vagy ahogy én mondanám a képviselőtársaim, hiszen mindannyian képviseljük magunkat, egymást és a pártot. Nyers erő, kedves elvtársak, párttársak, nektek mi jut eszetekbe erről, ha a pártban való eddigi tevékenységeteket vetitek fel a kapitalizmus elleni harcot illetvén?
Én csak alig fél éve képviselem magam, társaimat és a pártot. A pártban való tevékenységem személy szerint nem tudom értékelni, talán erkölcsileg csak. Eszmei szinten harcolni a kapitalizmus ellen beláthatatlan távba nyúló harcot jelent számunkra! Az érintett elvtársak is kevesen tudják, hogy csendességem ellenére olykor komoly lépésekre szánom el magamat, úgy mint legutóbb az ukrajnai eset. Bármi áron kész voltam a kapitalizmus megfékezésére, ennek végeredménye durván 24 óra vonatozás. 80 km 12 óra alatt gyalog - és a színtiszta valóság a saját szememmel! Azt hiszem, arra rájöttem, hogy a fronton nincs mese! Amerika kész megölni Európát!
Lábadi Dávid

A CÉL ÉRDEKÉBEN

Nagyon fontosnak tartom, hogy a 106 képviselőjelölt felállítása érdekében a Munkáspárt újságjaiban olyan propagandaanyagok jelenjenek meg, amelyek minden állampolgárhoz szóljanak. Mondanivalóinkat úgy kell megfogalmazni, hogy azt mindenki értse. Ha lehetséges, a területeken helybeli képviselőjelölt legyen, és főleg fiatalokból álljon a névsor. A jelöltek győzzék meg a környezetükben élőket, hogy igazságos társadalmat akarunk, amit szocializmusnak is lehet hívni. Ahol senki sincs magára hagyva, senki sem éhezik, senki sem fázik, és gyógyulhat ingyen kórházakban és tanulhat ingyen a főiskolákon, egyetemeken. A szocializmusban az óvodákat, iskolákat egy-egy munkahelyi brigád patronálta, ahol mindenki jól érezte magát.
Kérem az idősebb lakosokat, segítsék, és bátorítsák a fiataljainkat, hogy igenis helyük van a parlamentben.
Dudás György

SÜDI BERTALAN: GONDOLATOK A KÖLTŐKRŐL

Kedvelem a lázadozó költőt.
Ha vádlója a sötét korának:
Kínok között hangosan üvöltőt,
S így felel népe zsarnokának.

Becsülöm a forradalmi költőt.
Ki fájlalja e pangó hazát:
S megvetem a cseregúnyát öltőt:
Gazdagok lepénzelt dalnokát.

Rosszallom, ha kegyenccé idomul.
Kapzsi módra szedi a sápot,
Életművészet sodrásába hull,
Valóságnak írja az álmot.

Követi hazugok képzelgését,
Rendelésre alkot „műveket”,
Kirakja a vesztegetők pénzét,
S a népnyúzók felé nyújt kezet.

Mikor áll elő olyan poéta,
Ki a nép jajszavát meghallva
És a nyomorban tengődők láttán
Fájdalom készteti a dalra.

Éljenek közöttünk minél többen
Útmutatásra mindig készek:
Legyenek fároszai sötétben
A jobb sorsra vágyódó népnek.

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum