2010. október 2., szombat

Balta Fruzsina verse: Vörös Csillag alatt

Vörös Csillag alatt

(Vers egy ablakból)

Jászkun Munkás, 2010. július • Szerző: Balta Fruzsina

A Vörös Csillag alatt álltam,
Néztem, milyen szépen ragyog.
Néztem. Szívemen könny futott szét,
S kinyitottam az ablakot.
Most már befolyt hozzám a fénye.
Hallgattam. Sírt, a vére folyt.
Megjárta sokszor - most is járja
A sötét bugyrú, mély Pokolt.

Azt mondtam: "Kelj fel! Jöjj le hozzám!"
Éleszd újra a szíveket!"
Könnyein keresztül mosolygott.
"Nem! - mondta. - Most még nem lehet!

Itt áll romokban drága váram,
Ájult, a fala szétesett.
Építsétek meg újra kőből!
Legyen nagyobb és fényesebb!

Legyen tágasabb, mint volt régen,
Hajléktalan fölött tető,
Oltalom annak, aki gyenge,
Didergetőket melengető.

Legyen közös hajlék a váram,
Föleszmélt népek otthona!
Ha elkészül, meglátogatlak,
És nem is hagylak el soha."

(A szerző 15 éves gimnáziumi tanuló.)

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum